Blog

Sokan elsőre azt gondolják, hogy a légzés egy egyszerű relaxációs gyakorlat. Egy mód arra, hogy kicsit megnyugodjunk, lelassuljunk, vagy kikapcsoljunk egy stresszes nap után.

Az önismereti és terápiás munkában sokan elsősorban a beszélgetéshez kötődő módszereket ismerik. Egy ilyen folyamatban az ember elmeséli a történeteit, reflektál a múltjára, és próbálja megérteni, mi miért történt vele.

Az önismereti és terápiás munkában sokáig elsősorban a gondolatokra és a történetekre helyeződött a hangsúly. Az emberek beszéltek a múltjukról, elemezték az élményeiket, próbálták megérteni a viselkedésük mögötti okokat.

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk olyan kifejezésekkel, mint trauma, idegrendszer, szabályozás vagy éppen a polyvagal elmélet. Ezek sokszor felbukkannak könyvekben, workshopokon vagy a közösségi médiában, de kevesebb szó esik arról, hogy valójában mit is jelent ez a gyakorlatban.

Az önismereti és spirituális tér ma rendkívül felhígult.
Sok a gyorsan tanult technika, kevés a valódi idegrendszeri tudás.
Sok az ígéret, kevés a megtartás.

Ez az oldal nem azért született, hogy tanítsam az embereket arra, hogyan kellene élniük.
Nem azért, hogy megmondjam, mit csinálj egy kapcsolatban, egy konfliktusban, egy élethelyzetben.
Nem pozitív gondolkodást tanítok, és nem napi inspirációkat osztok meg.

Az életem sok tapasztalaton keresztül formált. Nem keresem bennük a drámát, és nem is próbálom őket tanulságokká alakítani. Egyszerűen részei annak, ahogyan ma jelen vagyok.

Amit az Innercampnél tanultam – és amiért ma itt tudok állni

Traumainformált vagy traumatudatos légzésterápia – mit jelent ez a gyakorlatban?