Traumatudatos vagy traumainformált légzésterápia
Traumainformált vagy traumatudatos légzésterápia – mit jelent ez a gyakorlatban?
A légzésterápia ma sokak számára a felszabadulás, az elengedés és az önismeret eszköze. Ugyanakkor egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogyan lehet a légzéssel biztonságosan dolgozni, különösen akkor, ha a test mélyebb rétegeiben feldolgozatlan élmények, traumák is jelen lehetnek.
Itt kerülnek elő a traumainformált és a traumatudatos kifejezések – amelyek első hallásra hasonlónak tűnnek, mégis mást jelentenek.
Traumainformált légzésterápia – a biztonság alapja
A traumainformált szemlélet abból indul ki, hogy nem kell ismernünk a kliens történetét ahhoz, hogy tisztelettel és biztonságosan dolgozzunk vele. A fókusz nem a trauma "megoldásán", hanem a tér minőségén van.
Ebben a megközelítésben:
- a test reakciói iránymutatók,
- a légzés nem erőszakos és nem teljesítményorientált,
- a kliens bármikor lassíthat, megállhat, változtathat,
- nincs elvárás katartikus élményekre,
- elsődleges a jelenlét és a belső biztonság érzése.
Ez egy megtartó keret, amely nem aktiválja újra az idegrendszert, hanem támogatja az önszabályozást.
Tramatudatos légzésterápia – idegrendszeri és testi integráció
A traumatudatos légzésterápia ennél mélyebbre megy. Itt a facilitátor nemcsak figyelembe veszi a trauma lehetőségét, hanem érti annak testi és idegrendszeri működését.
Ebben a szemléletben:
- a légzés az idegrendszeri kapacitás építését szolgálja,
- fontosabb a finom érzékelés, mint az intenzitás,
- tudatosan dolgozunk a túlélő mintázatokkal,
- a test bölcsessége vezeti a folyamatot,
- a hangsúly az integráción van, nem az "áttörésen".
A trauma itt nem célpont, hanem háttér, amelyhez igazítjuk a tempót, a légzést és az energetikai teret.
Hogyan jelenik meg mindez az én módszertanomban?
Az általam vezetett légzésfolyamatok egyszerre traumainformáltak és traumatudatosak.
Ez azt jelenti, hogy:
- a légzés mindig a belső biztonság érzetéből indul,
- a test jelzései elsőbbséget élveznek a technikával szemben,
- a szomatikus és energetikai munka nem "kimozdít", hanem visszavez a testhez,
- nincs erőltetés, nincs megfelelés,
- a jelenlét, a finomhangolás és a kapcsolódás a kulcs.
A cél nem az, hogy "túl legyünk" valamin, hanem hogy kapcsolatban maradjunk önmagunkkal – akkor is, amikor mélyebb rétegek érintődnek.
Miért fontos ez a kliensek számára?
Mert a gyógyulás nem a határok átlépésében, hanem a határok megtartásában történik.
És mert a légzés akkor válik valódi erőforrássá, amikor nem visz el önmagunktól, hanem hazakísér a testünkbe.