Mit jelent számomra a traumatudatos munka?

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk olyan kifejezésekkel, mint trauma, idegrendszer, szabályozás vagy éppen a polyvagal elmélet. Ezek sokszor felbukkannak könyvekben, workshopokon vagy a közösségi médiában, de kevesebb szó esik arról, hogy valójában mit is jelent ez a gyakorlatban.

Amikor azt mondom, hogy traumatudatos és trauma-biztonságos szemlélettel dolgozom, akkor számomra ez nem egy jól hangzó címke. Ez a szemlélet a tanulmányaimból, a képzéseimből és az évek alatt felépített szakmai alapból született.

Az Innercamp képzésén, ahol a diplomámat szereztem, a tanulmányaink jelentős része az idegrendszer működésével és a trauma természetével foglalkozott. A képzés körülbelül nyolcvan százaléka kifejezetten az idegrendszeri működés, a stresszreakciók és a trauma hatásainak megértéséről szólt, és nagyjából húsz százaléka a gyakorlati szomatikus módszerekről.

Ez a megközelítés számomra nagyon meghatározó volt.

Mert amikor mélyebben kezdtem tanulni a traumáról és az idegrendszerről, egyre világosabbá vált, hogy a trauma sok esetben nem elsősorban egy történet vagy egy emlék.

Sokszor inkább egy idegrendszeri állapot.

A testünk folyamatosan érzékeli a biztonság vagy a veszély jeleit. Ez az idegrendszeri érzékelés sokszor teljesen tudattalanul történik. A modern idegrendszer-kutatás ezt a folyamatot neurocepciónak nevezi.

Ha az idegrendszer biztonságban érzi magát, akkor nyitottabbak vagyunk, jelen tudunk lenni, könnyebben kapcsolódunk másokhoz és önmagunkhoz.

Ha viszont a rendszer veszélyt érzékel, akkor automatikusan aktiválódnak azok a reakciók, amelyek segítettek túlélni az evolúció során: a harc, a menekülés vagy a lefagyás állapota.

Sok ember életében ezek az állapotok tartóssá válhatnak.

Ilyenkor jelenhet meg az állandó feszültség, a szorongás, a túlterheltség vagy éppen az energiahiány és a bezáródás érzése.

Amikor a traumáról beszélünk, fontos megérteni, hogy a trauma sokszor nem csak egy múltbeli esemény emléke. A trauma gyakran az, ahogyan az idegrendszer reagált egy helyzetre, és ahogyan ez az állapot később a testben fennmaradt.

Ezért vált számomra egyre fontosabbá az a szemlélet, amely nem csak gondolatokkal vagy történetekkel dolgozik, hanem a testtel és az idegrendszerrel is.

A munkám középpontjában ezért a légzés, a testérzetek és az idegrendszer szabályozása áll.

Nem pszichológusként dolgozom, és nem is diagnózisokra épül a munkám. A területem a testalapú önismereti és idegrendszeri munka.

Az elmúlt években egyre több kutatás és szakmai irányzat mutat abba az irányba, hogy a tartós változás sokszor akkor történik meg, amikor a test és az idegrendszer is része a folyamatnak.

A légzés ebben különösen erős eszköz.

A légzés az egyik legközvetlenebb kapu az idegrendszerhez. Amikor a légzés ritmusa változik, az idegrendszer állapota is változni kezd. Sok ember számára már az is új tapasztalat, hogy a saját testében megtapasztalhat egy nyugodtabb, biztonságosabb állapotot.

Én ezt az állapotot gyakran belső biztonságnak nevezem.

Amikor az idegrendszer biztonságban érzi magát, akkor a változás gyakran természetes módon kezd el történni.

A munkám célja nem az, hogy valakit "megjavítsak". Inkább az, hogy teret adjak annak a folyamatnak, amelyben a test és az idegrendszer újra megtapasztalhatja a szabályozottságot, a jelenlétet és a biztonságot.

Ez az a szemlélet, amellyel ma már egyre több modern trauma- és idegrendszeri módszer dolgozik világszerte.

És számomra ez az a terület, amelyben valóban hiszek.