Az út, ami ide vezetett

Az út, ami ide vezetett

Az életem sok tapasztalaton keresztül formált. Nem keresem bennük a drámát, és nem is próbálom őket tanulságokká alakítani. Egyszerűen részei annak, ahogyan ma jelen vagyok.

Várandósan költöztem a tengerentúlra egyedül.
Onnan tértem haza egy gyerekkel, három bőrönddel, elváltan. Nem voltak biztos kapaszkodók, csak a felelősség és a belső iránytű. Meg kellett tanulnom megtartani magamat – és egy másik embert is – minden helyzetben.

Ez az időszak nem elvett, hanem rétegeket rakott le bennem. Megtanított lassítani, érzékelni, dönteni. Megtanított arra, hogy az erő nem feszítés, hanem jelenlét. Hogy a test nem eszköz, hanem iránytű. Hogy a női minőség nem szerep, hanem állapot.

Amit ma képviselek, nem egy gyorsan elsajátított módszer. Inkább egy hosszú, sokszínű út lenyomata. Egy olyan szemlélet, amelyben a test, az idegrendszer, az érzelmek és az energia együtt dolgoznak.

Amit adni tudok, az nem megoldás.
Hanem tér. Figyelem. Kísérés.

Abból dolgozom, amit magam is végigjártam. Abból, ami megtartott akkor is, amikor semmi más nem tűnt stabilnak.